Rövid szöveges bemutatás:
A Clark-lezárás módszerét az elsőrendű logikában alkalmazzák.
Az elsőrendű logikában nem élnek az emberek által elfogadott íratlan koncepciók, miszerint:
1. A megadott információ teljes, vagyis hogy az igazként ki nem jelentett rögzített atomi formulákról feltételezhetjük, hogy hamisak. (zárt világ feltételezés (Closed-World Assumption, CWA)).
2. Elfogadjuk általában, hogy különböző nevek különböző objektumokat jelentenek. Ez az ún. egyedi elnevezések feltételezés (Unique Names Assumption, UNA).
Így, ha mégis ki akarjuk terjeszteni ezeket a koncepciókat, az általunk elsőrendű logikában megadott állításokra, akkor van szükség a Clark féle lezárásra. A lezárás általában minden predikátumhoz egy definíciót, egy „akkor és csak akkor” állítást rendel hozzá. Tehát például az, hogy egy iskolában csak kétféle tárgyat oktatnak, azt úgy írjuk le, hogy: Tantárgy(SZT, 101), Tantárgy(SZT, 102). Ám ezzel elsőrendű logikában nincs kizárva másik tárgy létezése, ha ezt meg akarjuk tenni, akkor a Clark lezárást kell alkalmazni: Tantárgy(d, n) ⇔ [d, n] = [SZT, 101] ∨ [d, n] = [SZT, 102].