számítható racionalitás

A számítható racionalitás gyengébb követelmény, mint a tökéletesen racionalitás. A számítható racionális ágensek alkalmasak a tökéletesen racionális cselekvések kiszámítására és végrehajtására, csak nem nyomban, mint ahogy a tökéletesen racionális ágensek, hanem később (amikor már esetleg a környezet állapota úgy változott, hogy a kiszámított cselekvés már nem is tekinthető tökéletesen racionálisnak).

Például egy időben nem korlátos sakkpartiban a számítható racionális ágens egyben tökéletesen racionális is volna (hiszen itt nem számít, hogy mennyi ideig tart egy-egy lépés kiszámítása és megtétele), viszont egy időben korlátozott sakkpartiban, ahol az időkorlát kellően szűk (pl. 1-30 perc), a számítható racionális ágens már nem feltétlen volna tökéletesen racionális. Egyszerűbb esetben talán még igen (ha nagyon kevés bábú van már csak a sakktáblán, és így kevés variáció lehetséges), de bonyolultabb helyzetben, ahol valóban nagyon sok számítást kell végezni (pl. mert sok variációt kell mérlegelni), ott már nem lenne ideje arra, hogy kiszámítsa a tökéletesen racionális lépést. Ez az ágens ettől még természetesen számítható racionális maradna, viszont az általa - adott idő alatt - kiszámított lépés akár kifejezetten rossz is lehetne.

Napjainkban már az is nagy szó, ha valaki be tudja bizonyítani ágenséről (rendszeréről), hogy számítható racionális. E mellett még jobb, ha azt is be tudja látni, hogy a rendszer idővel egyre jobb megoldásokat ad (pl. monoton konvergál a globális optimumhoz). Ilyenek például az anytime rendszerek. Végtelen idő alatt általában garantáltan megtalálják a tökéletesen racionális megoldást, véges időben pedig idővel egyre jobb megoldásokat adnak vissza (természetesen itt a konvergencia sebessége sem mindegy - minél gyorsabban konvergál a rendszer a globális optimumhoz, annál jobb). Ilyen rendszerre példa a klasszikus genetikus algoritmus (ami egy természetes evolúció ihlette egyszerűbb számítógépes modell),  amely úgynevezett elitizmust is használ (azaz generációról-generációra továbbörökíti a legjobb megoldást, és így idővel a legjobb megoldás minősége nem csökken, sőt, elvben a végtelenben az algoritmus a lehető legjobbat is megtalálja).

Számítható racionális ágensek esetén a kérdés tehát csak az, hogy van-e elég ideje az ágensnek a tökéletesen racionális döntés kiszámítására és megtételére, illetve vajon idővel egyre jobb megoldásokat ad-e vissza, vagy sem? Ugyanis, gondoljunk csak bele, még az is elképzelhető, hogy az ágens nem is ad vissza semmiféle megoldást sem mindaddig, amíg számításai végére nem ér. Ettől még az ágens természetesen lehet számítható racionális, viszont használhatósága időben korlátos, bonyolultabb problémák, környezetek esetén már kétséges (pl. repülőgép-pilóta ágens).

Amíg tehát az időben nem korlátozott sakk esetén a számítható racionális ágens tökéletesen megfelelő, addig mondjuk egy életmentő orvosi beavatkozást végző ágens esetében már nem sokat jelent, ha számítható racionális (hiszen elképzelhető, hogy ameddigre kiszámítja a tökéletesen racionális cselekvést, addigra már rég késő). Ezeket a hátrányokat próbálja orvosolni a mesterséges intelligencia legújabb racionalitás definíciója, a korlátozott optimalitás.

A következőkben példát adunk számítható racionális ágensekre. A könyv 2.3-as fejezetének 2.4-es és 2.5-ös táblázatában szereplő, adott problémával (probléma-környezettel) szembesülő ágensek akkor számítható racionálisak, ha: