Arisztotelész, munkassága (logika, ontológia)

Fogalmak: 
ontológia
Kapcsolódó könyvfejezetek: 
1.1. Mi az MI?
Kapcsolódó könyvfejezetek: 
7.4. Az ítéletkalkulus következtetési mintái
Kapcsolódó könyvfejezetek: 
10.1. Ontológiaszervezés
A tartalom szövege (HTML): 
 
 
Arisztotelész, munkassága (logika, ontológia)
 
Esszém témája Arisztotelész munkássága a mesterséges intelligencia vonatkozásaiban, mivel segítségével juthatott el a logika azon szintre, ahol már autonóm rendszerek külső beavatkozás nélkül, önállóan képesek logikailag bonyolult feladatok elvégzésére. Mindezt saját következtetéseik alapján, érzékelőik segítségével, képet alkotva a körülöttük lévő világról. A racionálisan viselkedő rendszereket ágensek nevezzük. Szenzorjaikkal érzékelik a környezetüket, hatással vannak rá, képesek azt meghatározott logika mentén megváltoztatni. A legnagyobb probléma viselkedésük megalkotásakor, hogy a problémamegoldást tanulniuk kell, alkalmazkodni a változó környezet okozta feltételekhez. Az intelligencia az egyén összetett, globális képessége arra, hogy célszerűen cselekedjen, racionálisan gondolkodjon, környezetében hatékonyan működjön. Ezért a viselkedését nem előre megírt feltételek határozzák meg, hanem célok, hatékonyság (reflexszerű, célorientált, hasznosságorientált ágensek közötti különbség erre világít rá). Ehhez kell a logika lehető legmagasabb szintű ismerete, hogy kellően absztrahálhassuk a cselekvések, a világ és a problémák kapcsolatát. Át tudjuk hatékonyan ültetni valamilyen programozási nyelvre, mellyel rendszerünket szeretnénk működtetni. Ezt a fejlődésfolyamatot Arisztotelész indította el, nélküle nem tarthatnánk a logikában ott, ahová eddig eljutottunk. Belőle, tudásából táplálkozott a középkori és a modern logikakutatás. Szillogisztikus következtéztetési módszere pedig mindmáig használt eszköz. Ő állapította meg, hogy kell élőket és életteleneket kategóriákba sorolni, ő próbálta meg elsőként megállapítani a szubsztanciákat, azaz az önálló léttel rendelkezőket, a dolgok lényegét, a problémák magját megtalálni. Ezáltal az ontológia úttörőjévé is vált, ami elmaradhatatlan szintén a mesterséges intelligenciához, mivel így tudja környezetét megismerni/elemezni az ágens.
1. Arisztotelész portréja, bronz mellszobor másolata Kr.e. 330-ból
Arisztotelész Kr.e. 384-ben Chalkidiké félszigetén, Stageirában született. Platón egyik legjelesebb tanítványa volt. Apja Nichomachos volt, III. Amyntas makedón király háziorvosa. Arisztotelész apjától örökölte természettudományok iránti érdeklődését, különösen érdekelte az orvostudomány és a természetfilozófia. Ezeken kívül még behatóbban foglalkozott a retorikával is. Arisztotelész volt az, aki a filozófiai rendszerelméletet és a tudományos részletkutatást egymással összeegyezteti, kiegészíti. Arisztotelész munkássága alatt kora tudományos ismereteit rendszerezte, foglalta össze. Tizenhét évesen Athénba ment, ahol Platón tanítványa lett. Kr.e. 368-348-ig tanult nála. Arisztotelész filozófiájára nagy befolyással volt a knidosi Euxodos. Platónt nagyon tisztelte, azonban kritizálta mesterét, filozófiáját. Platón halála után nem őt, hanem Speusipost választották meg az Akadémia vezetőjének. Ekkor elhagyta Athént, a troasi Assosba utazott. Itt szoros kapcsolatot alakított ki az uralkodóval, Hermisszal. Később az uralkodó unokahúgával, Pythiasszal kötött házasságot. Kr.e. 343-ban II. Philipposz király kérésére elvállalta Nagy Sándor nevelését. Nagy Sándor uralkodása alatt lehetősége volt iskolát alapítani Kr.e. 335-ben Athénban, a Lükeiont. Makedón származása miatt idegennek, kémnek tekintették az athéniak, nem övezte oly tisztelet, mint Platónt. Később ezért el is üldözték Athénból Nagy Sándor halála után. Száműzetésben halt meg Kr.e. 322-ben. Arisztotelész és Platón gondolkodása élesen elkülöníthető. Ezt jól szemlélteti Raffaello: Az athéni iskola (2. ábra) vatikáni freskója. Míg Platón az égre mutat, mint az ideák földöntúli világára, addig Arisztotelész a földi világra mutat. Arisztotelész csak is az érzékelhető tárgyakban látja a valóságot, nem elvont elmélkedést folytat, hanem kézzel fogható dolgok megismerésére törekszik. A jelenségek figyelembevétele számára módszertani szabály. [1]
2. Raffaelo: Az athéni iskola
Arisztotelész a tudás három fajtáját különböztette meg. A poiétikus, a praktikus és a teoretikus tudást. A poiétikus az alkotó tudás, ami a mesterségekben jelenik meg. A praktikus tudás a társadalomhoz köthető tudás: etika és politika. A teoretikus tudás elméleti tudás, mely három részre osztható: metafizika, fizika és matematika. Ezekkel a következő műveiben foglalkozik: Nikomachoszi Etika, Politika, Metafizika, Fizika, Az égbolt, Organon, Kategóriák, Első Analütika. A témával kapcsolatban most a Metafizika és Organon műveket emelném ki. Ezek különböző időben készült művek gyűjteményei, így a tanítványok és a mester munkái is megtalálhatóak közöttük. A Metafizika a tudományoknak többféle meghatározását adja meg. Egyrészt ez a dolgok alapvető okainak tudománya, a „létezővel, mint létezővel” foglalkozó tudomány. Másrészt ez a legfőbb szubsztanciának (az Első Mozgatónak, Istennek) a tudománya. [2] Arisztotelész logikával kapcsolatos műveit az Organon tartalmazza. Benne található lét és kategóriaelmélettel kapcsolatos írásai. Az organon jelentése eszköz. A logika fogalma, mely egyben kifejezi, hogy mi Arisztotelész álláspontja a logikáról: a logika minden tudomány alapja, tehát nem egy külön tudományág. Út a megértéshez a helyes gondolkodáson keresztül. Két legfontosabb írása az Organonból a Kategóriák és az Első Analütika. Utóbbiban a logikai következtetés módszeréről ír. Számos területen újat alkotott. Az arisztotelészi logika a logikai alanyra és a logikai állítmányra felbontható ítéletekkel foglalkozik.
Arisztotelésznek a mesterséges intelligenciára (MI) gyakorolt hatásának megállapításához fontos tisztázni, hogy mit is értünk MI, értelem alatt. MI-nek négyfajta irányzata terjedt el [3], amiket két dimenzió mentén értelmezhetünk: gondolkodást vagy cselekvést célozó dimenzió, illetve a célszerűség mértéke, a racionalitás dimenziója. Ezek alapján a négyféle álláspont:

·     Emberi módon gondolkodó rendszerek: kognitív, azaz a megismeréssel kapcsolatos tudományok területe, céljuk az emberi elme modellezése, megértése, működésének minél jobb közelítése.

·     Emberi módon cselekvő rendszerek: ez a megközelítés Alan Turing nevéhez kötődik, aki a gondolkodás és a cselekvés kapcsolatának vizsgálatával próbálta elkészíteni egy számítógép modelljét. Szerinte a működés, az intelligencia mércéje az emberi viselkedés minél pontosabb imitálása. Ez figyelhető meg Turing tesztjében is: egy kérdező elkülönítve egy számítógépnek és egy embernek kérdéseket tesz fel, ezeket kell megválaszolniuk. Ha a kérdező a válaszokat vizsgálva nem tudja eldönteni, melyek a gép válaszai, akkor sikeres a teszt.

·     Racionálisan gondolkodó rendszerek: nem az emberi gondolkodás követése a cél, hanem formális következtetési szabályok alkalmazásával elérni a kívánt célt.

·     Racionálisan cselekvő rendszerek: ez a jelenleg használt megközelítése az MI-nek. Célja egy adott feladat minél pontosabb végrehajtása. Nem feltétel, hogy emberek módjára gondolkodjanak, cselekedjenek az így tervezett rendszerek.
További osztályozást John. R. Searle vezetett be a gyenge és az erős MI definíciójával. Az erős MI szerint az intelligencia algoritmusok segítségével kialakítható, önálló gondolkodásra képes, az intelligencia mértéke az algoritmus bonyolultságától függ. Algoritmusok segítségével előállíthatóak az érzelmek, az értelem, a gondolkodás folyamata. A gyenge MI nem rendel agyat a rendszerhez, elegendő, ha úgy cselekszenek, mintha intelligensek lennének.
A mesterséges intelligencia kapcsán állandóan előkerül az ontológia kifejezés. Mit is jelent az ontológia? Szó szerint léttudományt jelent. Az ontológia a filozófia azon része, amely a léttel foglalkozik, annak legalapvetőbb törvényszerűségeivel. Arisztotelész mesterével ellentétben a létezőt az anyagi világban jelölte meg, nem az ideák világában. Négy létezőről beszélt, a földről, a vízről, a tűzről és a levegőről. Arisztotelész különbséget tett még a változó és az örök létezők között. Ellenállhatatlan a késztetés, hogy kijelentsük, Arisztotelész nélkül nem lenne mit leképeznünk, meghatároznunk gépeink gondolkodásához, viselkedésének szabályozásához. Alapvető fogalmainkat a logikáról ő alkotta meg. A logikában bármi fogalom, amiről állítás hozható létre. Ontológiákat az ágensek vonatkozásában a tudás és az ismeretanyagok megosztására használják a mesterséges intelligencia területén belül, elosztott tudást, információhalmazt jelölnek. Ezen információk fogalmakról készülnek. Fogalmak és viszonyok kapcsolatát vizsgálja, milyen összefüggések találhatóak közöttük. Ezek az összerendelések egy szótárban találhatóak meg. A közös szókészlet segítségével egységes fogalomkör alakulhat ki az ágensek között. Ontológia az ágensek ezen irányú kommunikációja során kialakult tartomány, modell meghatározása, relációk és objektumok definiálása. Ezek a definíciók logikai kalkulusokkal, pl. ítéletkalkulus vagy predikátumkalkulus segítségével írhatóak le attól függően, hogy ítéletlogika vagy elsőrendű logika kerül használatra. Következtetési szabályok, lépések segítségével látható be igazságtartalmuk, erre lesznek alkalmasak Arisztotelész szillogizmusai.
Ontológiák széles körben használtak tudásbázisok, elosztott rendszerek esetén. Alap ontológiának nevezzük azokat az ontológiákat, amik nem tartoznak egy konkrét probléma tartományához, doménjéhez, általános használatra készülnek. Egyetemesen elfogadott alap ontológia még nem létezik, számos megvalósítással kapcsolatos problémába ütköztek: nem magától értetődő a világ fogalmakra bontása, a „létezők” meghatározása. Az ágens működésének hatékonysága pedig attól függ, hogy az ismereteit a világról milyen mértékben képes kategorizálni. A kategorizáció a tárgyak fogalmakhoz rendelése, mely lehetővé teszi a közvetlenül nem észlelt információk következtetését. Erre épül a meghatározó tulajdonságok modellje: egy fogalom jelentését tulajdonságainak összekapcsolt listájával adhatjuk meg. Egy ilyen listában szereplő tulajdonságoktól el kell várni, hogy legyen mindegyik szükséges a fogalom meghatározásához, illetve legyenek elemiek, azaz nem bonthatóak további tulajdonságokra. Ezáltal biztosítható, hogy egyértelműen besorolható egy fogalom egy kategóriába. Arisztotelész kezdte el a kategóriák kialakítását, fogalmazta meg Metafizika című művében [4]. Szerinte a tudományoknak három dologra van szüksége:

·         Genus (nem): mely dolgok képezik a vizsgálat tárgyát

·         Principium: a bizonyítás kiinduló állításai

·         Tulajdonságok: adott genushoz tartozó dolgok tulajdonságai
Tíz kategóriát állapított meg:

1.    szubsztancia (létező: ember, növény, állat, tárgy)
Két alcsoport található ezen belül:

·     elsődleges: individuum (Isten, egyedi létező)

·     másodlagos: fajok, nemek (ember, állat, tárgy)
 

2.    mennyiség (liternyi, négyzetméternyi)

3.    minőség (fehér, kategóriákkal foglalkozó)

4.    viszony (kétszerese, fele, kisebb)

5.    hely (vízben, híd mellett)

6.    idő (tegnap, délben)

7.    helyzet (fejjel lefelé, vízszintesen)

8.    birtoklás vagy ellátottság (fel van öltözve, ruhát hord)

9.    cselekvés (megy, mozgat, fordul)

10. elszenvedés (tétettetik, égettetik)
Arisztotelész a logika kifejezést nem használta, nem is említi. Ő maga mindig „első filozófia”, bölcsesség néven emlegette. A művet magát Rhodosi Andronikos állította össze Arisztotelész több különböző művéből. Címének („fizika utáni”) kétféle értelmezése lehetséges: mivel vagy Arisztotelész Fizika című munkája után jelent meg, vagy pedig mélyebb okok miatt. Arisztotelész mindig azt vallotta, hogy a megismerés kétféle módon lehetséges. Egyik út a puszta fizikai érzékelés. A másik a közvetlen érzékvilágon túlra mutat: az érzékelést követően gondolkodással felfogni, megérteni egy tárgy, egy létező lényegét. Ezt megfelelő következtetések, régebbi tapasztalatok segítségével lehet elérni.
Arisztotelész követői alkották meg a peripatetikus (arisztoteliánus) logikát. Ez egy filozófiai irányzat, mely Arisztotelész tanításaira épít. Diákjai gyűjtöttek össze munkáit, dolgozták fel, vitték tovább tudását. Tagja volt többek között Theophrasztosz, a „botanika atyja”, illetve rhodoszi Andronikosz, aki rendezte, kiadta Arisztotelész műveit. Így született meg a Metafizika és az Organon is. Gyakorlati szemszögből, adott szempont szerint vizsgálnak egy témát, nem elszigetelten a valóságtól. A logika klasszikus ága ez.
Arisztotelész elsőként foglalkozott a következtetési eljárások tanulmányozásával. Eszköze a gondolkodás, jelei a szavak. Ebből kiindulva megpróbált egy szabályrendszert alkotni úgy, hogy igaz állításról bebizonyítható igazságtartalma, minden állításról eldönthető, hogy igaz vagy hamis. Így alakította ki logikai rendszerét, a szillogisztikát, ami az elmúlt évezredekben uralkodó volt a logikai következtetésekben. Immanuel Kant A tiszta ész kritikája bevezetőében írta: „A logika a legrégibb időktől kezdve ezen a biztos úton jár, ami abból látható, hogy Arisztotelész óta egyetlen lépést sem kellett hátrálnia.” Erre épül a mesterséges intelligencia kutatás logicista megközelítése, mely vallja, hogy pusztán programokra alapozva intelligens rendszerek hozhatóak létre. Már az 1960–as években készítettek olyan programokat, melyek képesek voltak a probléma logikai jellegű megfogalmazásából kiindulva a probléma megoldását megadni. Ebben az esetben informális tudást át kell alakítani, formális logikai eszközökkel ki kell fejezni. [3] Ehhez volt hatalmas segítség Arisztotelész kategóriaelmélete, következtetési eljárásai. Segítségükkel formalizálni lehetett a logikai problémákat.
Szillogizmus - formális következtetések. Az érvelés logikai modelljének alapja. Arisztotelész a szillogizmusokat három alakzat szerint felírhatónak tekintette: a következtetés, amely két előzményből (premissza) és a zárótételből (konklúzió) áll. Az egyik állítás általános érvényű tétel, ez a főtétel. A másik állítás vagy premissza egyedi, kevésbé általános, ez az altétel (vagy eset). A zárótételben található egy következtetés. A következtetés három fajtájú lehet: induktív, deduktív és abduktív. Az induktív következtetésben egy eredményből és egy esetből következtetünk a tételre, a deduktív következtetéskor egy tételből és egy esetből következtetünk az eredményre, az abduktív következtetés alkalmazásával egy eredményből és egy tételből egy esetre. A deduktív esetekben az általánosból következtetünk az egyedre, induktívkor az egyedből az általánosra. Az abdukció és az indukció feltételezésen alapuló következtetési forma. Indukciónál csak egyedi esetekre bizonyíthatjuk a tétel igazságtartalmát, nem igazolható minden esetre, mivel ha végtelen sok egyedi eset található, akkor bármely következő egyed vizsgálata cáfolhatja azt. Abdukciónál nem ismerjük az esetet, amire a tételt alkalmaztuk. Arisztotelész következtetési szabályrendszerét a későbbi időkben csak kiegészítették, a középkorban egy negyedik alakzattal egészítették ki. A középkori Margarita Philosophica enciklopédia egyik metszete (3. ábra) mutatja a középkori logikakutatás véleményét a szillogizmusokról: két vadászeb, az igazság és a hamisság üldözi a nyúl formájában található következtetési problémát. A vadász a helyes következtetési szabályok, a szillogizmusok segítségével ejti el a vadat.
3. Gregor Reisch Margarita Philosophica enciklopédiából metszet
 
Példák:

·     Abdukció

Tétel: A növényeknek vízre van szüksége.

Eredmény: Nedves a virágok földje.

Következtetés (eset): Meglocsolták a virágokat, esett az eső…

·     Dedukció

Tétel: Az ember halandó.

Eset: Arisztotelész meghalt.

Következtetés (eredmény): Arisztotelész ember.

·     Indukció:

Melléktétel, eset: László nem tanulta meg a leckét.

Eredmény: László tudatlan.

Következtetés (főtétel): Tanulás nélkül nincs tudás.
A deduktív következtetés típusai – a főtétel tulajdonságai alapján [5]:

·     Kategorikus - A főtétel egyaránt vonatkozik az egy osztályba tartozó elemekre, mivel tulajdonságaik azonosak: A gyümölcs a növény frissen fogyasztható termése, áltermése. A paradicsomnak piros termése van. A paradicsom gyümölcs.

·     Feltételes - Feltételes állításból áll a főtétel: Ha nem vesz valaki jegyet a vonatra, akkor megbüntetik. Mátyást megbüntették. Mátyás nem vett jegyet.

·     Szétválasztó - Választás található a főtételben, azonban a lehetőségek kizárják egymást: Balra kanyarodva lehet eljutni a piacra. Csak jobbra lehet fordulni.
Arisztotelésztől mindig az egyetemes igazságok megismerését kutatta, kerülte a feltételezéseket. Ezért első úttörő alakja volt a tudományoknak. Munkássága felöleli az ókori görög világ ismeretanyagát. Foglalkozott többek között filozófiával, biológiával, fizikával, matematikával, csillagászattal, pszichológiával, közgazdaságtannal, politikával, retorikával. Megfigyelései, vizsgálatai a kor korlátozott lehetőségei miatt kerültek később esetleges pontosításra, helytállóak maradtak az idők folyamán. Inspirációt adott a későbbi korok embereinek, ösztönző erőként hatott a tudományok fejlődésére.
Befejezésként, összegzésként megpróbálok Arisztotelész logikából, gondolkodásmódjából visszaadni egy keveset, hogy mit gondolt a tudományokról, a gondolkodásról - az „okosságról”, a szakmai tapasztalatokról – a „mesterségekről”. Szerinte a gondolkodás segítségével az igazságot felismerhetjük. „Minthogy a tudomány az általános és a szükségszerű dolgok megismerésére vonatkozik, s mindannak, ami bizonyításra szorul, tehát minden tudománynak, megvannak a kiinduló elvei (mert a tudomány következtetésen alapszik) … Tudományos megismerés tárgya mindig bizonyítható … Az okosság nem lehet azonos sem a tudománnyal, sem a mesterséggel. A tudománnyal azért nem, mert a cselekvés tárgya másképp is lehet, mint ahogy van. A mesterséggel pedig azért nem, mert a cselekvés és a létrehozás másnemű fogalmak. Tehát csak egy lehetőség marad: az okosság gondolkodással párosult cselekvő, igaz lelki alkat, amely arra irányul, ami az embernek jó vagy rossz. A létrehozásnak ugyanis önmagán kívül eső célja van, ellenben a cselekvésnek nem, hiszen a jó cselekvés maga a cél … Nyilvánvaló tehát, hogy az okosság valamiféle erény … Tehát az okosság az ésszel éppen ellentétes szerepet játszik; az ész ugyanis azokra a határt alkotó tételekre vonatkozik, amelyek nem okolhatók meg, az okosság viszont a végső egyedi esetre vonatkozik, amelyet nem ragadhat meg a tudomány, hanem csak az észlelés, nem az egyes érzékszervek sajátos tárgyaira vonatkozó észlelés, hanem olyanfajta észlelés, amilyennel a matematikában azt észleljük, hogy az előttünk álló egyedi alak háromszög.”[6]

Felhasznált irodalom
[1] Kapitánffy István - Szepessy Tibor: Az ókori görög irodalom (Vázlatos áttekintés), 135-142. oldal, Budapest, 2005.
[2] Steiger Kornél: Bevezetés a filozófiába, 2. fejezet, Szöveggyűjtemény, Budapest, 2004. ISBN 963-346-263-0
[3] Csáji Balázs Csanád - A mesterséges intelligencia filozófiai problémái, Szigorlati dolgozat, Budapest, 2002., letöltés dátuma: 2010. december 8., http://www.sztaki.hu/~csaji/CsBCs_MI.pdf
[4] Birta Zsolt: Arisztotelész kategória elmélete és szubsztancia felfogása, Jegyzet kivonat, letöltés dátuma: 2010. december 8., http://szabadbolcsek.uw.hu/documentumok/filotori/okor/filtor-okor-arisztotelesz-kategoriaelmelet-es-szubsztancia-felfogas-by-bzs.doc
[5] Fazekas Project - Kulturális Enciklopédia, Szillogizmus szócikk, letöltés dátuma: 2010. december 3., http://enciklopedia.fazekas.hu/retorika/Szillogizmus.htm
[6] Arisztotelész: Nikomakhoszi etika, Hatodik könyv, letöltés dátuma: 2010. december 7., http://users.atw.hu/irodalomelmelet/nikoma.pdf

Képek jegyzéke
[1] Arisztotelész mellszobra, letöltés dátuma: 2010. december 6., http://sdt.sulinet.hu/data/c443b57c-e031-4e05-b2d5-93635aedf416/1/5/ResourceNormal/22_87_arisztotelesz.jpg
[2] Raffaelo: Az athéni iskola, letöltés dátuma: 2010. december 6., http://kaptarlako.freeblog.hu/files/platon_et_aristotle_rafaello_stanzasign_res.jpg
[3] Gregor Reisch, Typus logicae, Margarita Philosophica, letöltés dátuma: 2010. december 6., http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/44/Gregor_Reisch%2C_Margarita_Philosophica%2C_Typus_Logice.jpg
 
Szerző: Likker Ádám, BME